2017. január 30., hétfő

Lélekkötelék - 21. fejezet: Egy új történet kezdete


Tony/Loki, 18+, slash, erotikus tartalom, hurt/comfort, dráma
Tony halálos beteg. Utolsó esélye, ha megtalálja azt a személyt, akinek az elkapásában és bebörtönzésében segített. Lokit.

Utolsó fejezet!


Egy új történet kezdete

A düh úgy önti el a testemet, akár az árvíz. Hidegvérrel megölte őket. A felvétel képkockái megállíthatatlanul, újra és újra lejátszódnak a fejemben, nem bírok véget vetni neki. Az arcomon patakokban folynak a könnyek. Hallom anyám erőtlen hangját, hallom a hangodat, amivel próbálsz egyben tartani. Érzem a hideg testedet, a karjaidat. Lassan emelem fel a kezemet, és megölellek. Arcomat a pulóveredhez nyomom. Mélyen beszippantom az illatod, hagyom, hogy elbódítson, és mindent kitöröljön a fejemből.
Nem engeded, hogy újra megnézzem. Nem is értem, hogy miért akarom, talán mert az emlékeimen kívül ez az utolsó, amikor anyámat életben látom. A halála pillanata. A bosszú fojtogat. Meg akarom ölni azt a rohadékot, el akarom törölni a Föld színéről, azt akarom, hogy hosszú és fájdalmas halála legyen. Bűnhődnie kell azért amit tett. Megölte a szüleimet. Barnes volt. Azt hittem, hogy baleset volt, mindenki azt hitte, de ez kivégzés volt. Elhúzódsz tőlem, pár lépést hátrálsz, arcod nyugodt, tartásod egyenes, pont úgy nézel ki, mint akkor régen, mielőtt megismertelek. Hazugságok Istene.
- Nem old meg semmit Barnes meggyilkolása, Anthony. Nem ő ölte meg a szüleidet. – Hangod nyugodt, ilyenkor vagy a legfélelmetesebb.
- Hát akkor mégis ki? – kérdem. Hangom megemelkedik. – A videó a bizonyíték, az az átkozott megölte a szüleimet!
Magamból kikelve kiabálok veled. Pár lépéssel leküzdöm a köztünk lévő távolságot. A pulóverednél fogva rántalak magamhoz, az orrunk majdnem összeér.
- Tévedésben vagy. Sose a fegyvert hibáztasd. Az a férfi, akit a felvételen látsz, már nem ember, úgy néz ki, de nem az. Egy eszköz csupán, amit mások a céljaik elérésére használnak, aztán ha kiszórakozták magukat, és már nem kell, visszateszik a polcra. – Hátrébb lépsz egyet, figyelem, ahogy a bőröd kékre változik, a szemeid pedig vörössé. – Úgy nézek ki, mint egy ember, de nem vagyok az, soha nem is leszek. Tudom, milyen ereklyének lenni.
Hirtelen felvillan egy gondolat. Nem az enyém, hanem tiéd, egy álom, egy régi emlék. Lehunyom a szememet és hagyom, hogy átszáguldjon az agyamon. „Tehát én is csupán egy ellopott ereklye vagyok, bezárva, amíg hasznomat nem veszed?”. Odinnak mondtad ezt, amikor rájöttél, hogy nem az apád. Veszek egy mély levegőt és újra rád nézek.  Szemeidben ott a fájdalom és az együttérzés, ezeket az érzelmeket csak azóta látom, amióta velem élsz. Sokkal emberibb vagy, mint ahogy gondolod. Együtt érzel Buckyval, mert te is valami hasonlón mentél keresztül.
Leülök a székre, és csak meredek magam elé. Kettős érzelmek csapnak össze bennem. Tudom, hogy igazad van, Bucky csak egy eszköz, egy fegyver volt. Steve oldalán harcolt, az életét adta, nem az ő hibája, valószínűleg azt se tudja, hogy mit csinál, nem önszántából teszi, irányítják.
- Amikor elraboltak, egyszer ott volt a cellámban. Csak állt előttem és nézett engem. Csak állt.
- Nem tett semmit? Nem akart megölni? – kérded.
- Nem, gondolom nem kapott rá parancsot, de szerintem nem is lett volna szabad bent lennie. Emlékszem, hogy köszöntem neki, csak annyit mondtam, hogy helló, és akkor a szemei életre keltek, ott ült bennük a fájdalom, de csak egy villanásra, aztán újra semmi.
- Tartozunk neki, Anthony – szólalsz meg. – Én pedig nem szeretek tartozni.
- Kinek? Buckynak?
- Stevenek. Ha felépül, meg akarja majd keresni.
Hirtelen eszembe jut a zuhanás, utána ugrott, de azt se tudjuk, hogy egyáltalán túlélték-e. Mi van, ha Steve meghalt, az én hibám a halála, nem figyelmezettük őt. Szólnunk kellett volna, hogy élünk, hogy veszélyben vannak.
- Jarvis, tudsz valamit a Kapitányról? – kérdem.
- Természetesen. Rogers kapitány túlélte a zuhanás, eltört két bordája, agyrázkódása, néhány zúzódása és egy lőtt sebe van. Állapota stabil, jelenleg nincs eszméleténél.
- Mi a helyzet a Tél Katonájával? Megtalálták?
- Sajnos nem, Uram. Mr. Barnes eltűnt. Helyzete ismeretlen.
- Köszönöm.
Fáradtan hunyom le a szememet. Nekem ez túl sok.  Az agyam tudja, hogy mi a helyes. Tudom, hogy az a férfi nem tehet róla, hogy felhasználták, és, hogy tartozok Steve-nek, méghozzá sokkal, de ha csak egy pillanatra is eszembe jut a felvétel, legszívesebben puszta kézzel fojtanám meg őt.
- Mit szándékozol tenni, Anthony? – kérded. Rád emelem a tekintetemet. Ott ülsz velem szemben a másik széken. Fekete hajad a válladra omlik, vörös szemeid engem figyelnek.  Ebben a pillanatban tudatosodik bennem, hogy mennyire sokkal tartozom: vigyázott rád, befogadott a házába, pedig az ellensége voltál, mindenben segített nekünk.
- Életért életet. Tartozok Steve-nek. Azt hiszem, ezzel újra egy új fejezetet nyitunk az életünkben. Ez már nem csak rólunk szól, hanem róluk is. Segítünk nekik, aztán bosszút állunk mindenért.
- Gratulálok, Anthony. Újra összeáll a Bosszúállók csapata.
- Ja, csapattagok: Ex Vasember, Hazugságok Istene, Amerika Kapitány, Tél Katonája. Ütős csapat leszünk.

Egész este a tegnapi napon tűnődtem. Nehéz lesz ránéznem, úgy, hogy tudom, ő ölte meg a szüleimet, de értelmes ember vagyok, remélem, kordában tudom majd tartani az érzelmeimet. Újra meg fog változni minden. Ma nekiálltunk rendbe tenni a vendégszobát. Elég kicsi, két egyszemélyes ágy és egy szekrény éppen hogy befért. Aggódva nézel rám, meg se próbálsz úgy tenni, mintha nem tennéd. Jólesik az aggodalmad. Reggel elindítottam az arcfelismerő programot. Jarvis figyeli a világ összes kameráját, az összes képet, felvételt, ami megjelent az interneten. Keressük Buckyt. Ha öntudatra ébredt, akkor valószínűleg zavart és veszélyben van, nekünk kell először megtalálnunk.
- Biztos vagy benne? – tudakolod, de már tudod a választ.
- Nem, de segítenem kell, segítenünk kell. Igazad van, tartozunk neki. Bele se merek gondolni, hogy mi történne velem, ha elveszítenélek téged.
- Bízom benned, Anthony.
- Én is bízom benned, Loki.

 A nappaliban ülsz a kanapén. Kezedben egy könyv tele gyerekeknek való grafikákkal. Nem szoktál ilyen könyveket olvasni, sőt messze elkerülöd őket. Kérdőn nézek a könyvre.
- Mégis milyen könyv ez? – kérdem tőled, mire te felpillantasz a lapok közül és rám nézel.
- Orosz nyelvkönyv – válaszolsz, és felém fordítod a borítóját.
A könyv elején egy ház van, előtte gyerekek vannak és egy kutya. Hatalmas betűkkel a tetején a címe.
- Kezdők orosz nyelvkönyve. – Hangosan olvasom fel a címet.
- Nem tudsz oroszul, és nem is akarsz megtanulni, engem pedig amúgy is érdekelt a nyelv. Barnes pedig oroszul beszél. Nem hiszem, hogy a kapitány beszél oroszul.
- Bucky tud angolul is – válaszolok, mire te csak megvonod a válladat és olvasol tovább.
– Nincs valami dogod, Anthony?
Ez a kérdés annyit tesz, hogy ne bámuljalak tovább és hagyjalak békén, mert zavarlak. Fogom magam és elindulok összeszedni a cuccaimat, ideje nekem is nekiállni a munkának. Jarvis azt mondta, hogy tegnap felébredt Steve, de még legalább egy hétig a kórház vendégszeretetét élvezi majd. Addig kell eljutatni neki a csomagot, amíg a kórházban van. Most már csak ránk számíthat, a S.H.I.E.L.D. elpusztult, Fury halott, az ügynökök szétszéledtek. Hillt felvette Pepper a vállalathoz, ami szerintem nagyon jó döntés volt. Peppernek kell a segítség.

A konyhaasztalnál ülök, előttem egy mobiltelefon, a mobil mellett pedig egy méregzöld doboz, benne arany selyem. Szépen körbekötöm egy szintén arany masnival, kicsit karácsonyi beütése lett, de nem baj. Te választottad ki a színeket. Egy fehér papírt tolok eléd. Nem akarom, hogy az én kézírásom szerepeljen rajta.  Figyelem, ahogy ráírod a szöveget, majd a kezedbe adod. Gyönyörűen írsz. Beleteszem a dobozba a telefont és a kártyát, majd ráteszem a fedelét. Szép kis masnit kötök rá, már csak kézbesíteni kell a kórházba.
- Ezzel, akkor meg is vagyunk, már csak meg kell várnunk, hogy a Kaptány felvegye velünk a kapcsolatot. Utána valahogy meg kell majd találnunk az elveszett emberünket is.
- Vannak kötelékek, amelyeket az idő se tud széttépni, úgy hívják őket, hogy Időtlen kötelékek. Köztük is ilyen van, vonzzák magukhoz egymást, keresik egymást, mert csak együtt képesek létezni, pont, mint mi.
- Tudnak erről a kötelékről? – kérdem.
- Ez nem így működik. Nem olyan, mint a miénk, a Lélekkötelék vérrel kötettett, mind a kettőnk akarata kellett hozzá, az is időtlen, de más. Az övéjüket az egymás iránti hűség, és szeretet szőtte, láthatatlanul jön létre. A miénk is időtlen kötelék, de erősebb, ha ők is vérrel teszik le az esküt, egymás lelkét is látni fogják és Lélekkötelékké emelkedik majd.  Ami az egyiké, az a másiké is. Legyen az fájdalom, erő, élet.
- Akkor úgy érted, hogy Barnes keresni fogja őt? – kérdem.
- Ha nem fogták el, és nem vették el újra a tudatát, akkor igen, keresni fogja a párját.


VÉGE

Tony és Loki még visszatérnek az Időtlen kötelékben!







Köszönetnyilvánítás!

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a történetemet. Köszönet azoknak, akik kritikát is írtak hozzá. Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan követték végig az írásomat.
Külön köszönet GwenPage-nek, aki volt olyan kedves és átnézte, kijavította nekem a fejezeteket.







Időtlen kötelék


Álmaimban újraélem a zuhanást, érzem, amikor becsapódom a vízbe. Bucky. Mindig a barátom leszel, mindig számíthatsz rám, bármit teszel, vagy mondasz.  Visszakaptalak, akkor régen cserbe hagytalak. Azt hittem, hogy meghaltál, hogy a zuhanás megölt, nem mentem bizonyítékot keresni, mert nem akartam látni a szétroncsolódott testedet. Azt nem bírtam volna ki. Az én hibám, minden az én lelkemen szárad, ha lett volna bennem bátorság és erő, hogy megkeresselek, akkor nem kerültél volna a karmaik közé. Nem lett volna belőled ez.  Nem tudom, hogy mit tettek veled, de elveszett a régi Bucky, és nem tudom, hogy valaha visszakaphatom-e. Vissza akarom kapni a barátomat, a társamat. Mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljalak. Segítenem kell neked, kerül, amibe kerül. Nem veszíthetlek el újra.
- Oh, fent vagy? – Sam áll a kórterem ajtajában. – Hogy érzed magad?
- Jobban, szerencsére gyorsan gyógyulok. Mi az a kezedben?
- Ajándék, egy angol házaspár küldte neked. Mr. és Mrs. Smith. Nem is mondtad, hogy vannak barátaid Angliában.
Mert nincsenek, akartam mondani, de valahogy nem akartak jönni a szavak. Valami azt súgta, hogy ne mondjam el az igazságot, hogy a Sam kezében lévő méregzöld doboz fontos a számomra.
- Ideadod? – kérdem, és már nyújtom is a kezemet, hogy megkaparintsam a kis dobozkát.
- Persze. Magadra hagylak vele. Szólj, ha kellek.
Megvárom az ajtó becsukódását. Feljebb ülök az ágyon. Még mindig fájnak a sérüléseim. Az arcom egyik fele, ahol a fém kezeddel megütöttél, még mindig be van dagadva.  Érdeklődve nézem az ölemben fekvő zöld dobozt. Arany szalaggal van körbekötve. Azonnal Loki jut az eszembe róla. A mosolyom azonnal leolvad, amikor eszembe jut, hogy már nem él. Se ő, se Tony. Mind a ketten halottak. Megölték őket.
- Mégis kik lehetnek? Angliából? – motyogom magamban, miközben óvatosan kibontom.
A dobozban arany selymen egy fehér kártya, alatta egy fekete mobiltelefon. Óvatosan kiveszem a lapot, és megfordítom. Fekete tollal írták rá az üzenetet.

„Nem mindenkinek áll jól a halál, Kapitány. Örülünk, hogy jól vagy, ha segítség kell, hívj!

Üdvözlettel:
 TS

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Tegnap este találtam rá a történetedre, de sajnos már most a végére értem :( Hihetetlenül jól írsz! Nagyon tetszett az egész!
    Most viszont reménykedem benne, hogy a másik történeted is fent van már az oldalon. Megyek is nyomozni!

    Üdvözlettel:Queen of Unluckys

    VálaszTörlés
  2. Szia! Megvagy még? Kerestelek a merengőn is...

    VálaszTörlés