2019. június 19., szerda

Hullócsillag: 4. fejezet



Thor/Loki, 18+, erotikus tartalom, hurt/comfort, angst, dráma, slash


A hazugságok és a titkok teszik tönkre az életünket. Thor pontosan tudja ezt, hisz az ő családját is ez a két dolog pusztította el. Testvére elhagyta őt. Négy év után hívást kap egy kórházból, de amit ott lát, arra nem készült fel lelkileg.



4. fejezet
Ahogy beléptem, a tekintetem azonnal az ágyban fekvő alakodra esik. Lassan közeledem hozzád. Ami innen messziről is feltűnik, hogy az arcod tele van horzsolásokkal. A szemöldököd felhasadt, ami össze van varrva. Hajad hosszabb, mint amilyenre emlékszem, de ugyanolyan fekete. Az egyik kezed be van gipszelve, a másikból infúzió csöve lóg. Mellkasod ütemesen emelkedik és süllyed a fehér vékony takaró alatt. Érzem, ahogy a könnyek utat törnek. Végre megtaláltalak, végre itt vagy.
Amikor megállok az ágy mellett és lepillantok rád, meglátom az arcodon a szemed körül az égési sérülést, mintha valami kimarta volna a bőrt. Mégis mi történt veled? Elég rég lehetett a baleset, mert a heg nem haragosvörös vagy rózsaszín, hanem már fehérre fakította az idő.  Azonnal eszembe jut a négy évvel ezelőtti telefonhívás. Amikor felhívtál a születésnapom estéjén. Nem szóltál bele, de én tudtam, éreztem, hogy te vagy az. Azért hívtál fel, mert segítségre volt szükséged, de én nem tudtam neked segíteni, nem tudtalak megmenteni.
- Annyira sajnálom, Loki – suttogom, és a kezemet nyújtom, hogy megérintsem a kezedet, de visszahúzom. Esetlenül engedem lehanyatlani az oldalam mellé. Nincs jogom megérinteni téged. Már nem ismerlek, évek teltek el. Annyira hiányoztál.
- Egy nap hívott a titkárnőm, hogy egy bizonyos Loki Odinson keres engem, itt áll a recepción, de nincs időpontja. Amikor meghallottam a nevet, azt hittem, elájulok. Sok rossz döntést hoztam az életemben, de a legrosszabb mindkörül az hogy őt odaadtam az apádnak. Sose fogom megbocsátani magamnak.
- Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de köszönöm. Köszönöm, hogy lemondtál róla, még ha önös érdek is vezérelt, mert így én megkaphattam őt. Lett egy öcsém. Öt évvel ezelőtt nem is tudtam, hogy nem vérszerinti testvérem. Nem érdekel, hogy nem vagyunk rokonok, ő a családom, még akkor is, ha a vér nem köt össze minket. Ő a testvérem. Amióta eltűnt én azóta próbálom felkutatni.
- És mit szól ehhez az apád? – Laufey hangja közönyös, nem néz rám, ő is az ágyban fekvő, békésen alvó testet figyeli.
- Nem érdekel, felmondtam a cégnél, már évek óta nem állok vele szóba. Anya elvált tőle, már nem része az életemnek.
- Lokinak hiányzol. – Erre a mondatara döbbenten nézek fel a mellettem állóra. Laufey szeme pontosan ugyanolyan, mint a tiéd. – Nem mondja, de én tudom. Nagyon dolgot magába fojt, és ez nem egészséges. Pontosan olyan makacs, mint én. Amikor ránézek, saját magamat látom. Menj, ülj le mellé, addig beszélek a többiekkel.
Amikor meghallom az ajtó csukódását, lassan közelebb merészkedem. Az ágy ellett lévő kényelmes székre telepedek és óvatosan megfogom a kezdete. Gyengéden megszorítom az ujjaidat.
- Annyira sajnálom. Már rég meg kellett volna találnom téged. Évekkel ezelőtt segítenem kellett volna. Szeretlek, Loki. Nem tudtam a titokról, a hazugságról. Hinned kell nekem! Kérlek, annyira hiányoztál. Kérlek, ne haragudj rám, ne lökj el magadtól. Abba én belehalnék.

Este kipateroltak mindenkit a kórházból, mert csak családtagok maradhattak. Én pedig már nem voltam az, meg akartam kérni az apádat, hogy maradhassak, de csak egy ágy volt a vendégszobában. úgy gondoltam, hogy kiveszek egy szobát a korházhoz legközelebb lévő hotelben, hogy holnap reggel itt lehessek melletted.
- Boldogulni fogsz? Jártál már Londonban? Nem fogsz eltévedni? – Jane kedves hangja egy kicsit megnyugtat. Örülök, hogy ilyen jó barátaid vannak.
- Igen, nem lesz gond. – Hangom rekedt, kezemmel remegve túrok bele a hajamba.
- Megadom én telefonszámomat is. A fiúk már megadták, ugye? Nyugodtan hívjál, ha valami baj van.
- Miért vagytok ilyen kedvesek hozzám? Nem is ismertek.
- Mert szeretjük Lokit. – Ennyire egyszerű volt a válasz. De vajon te szeretsz még engem?
- Miért ment el? Évek teltek el, ha nem lett volna ez a baleset, akkor még mindig nem tudnám, hogy hol van. Tudom, hogy szörnyű volt megtudnia, hogy örökbe fogadták, de miért nem vette fel velem a kapcsolatot?
- Sajnálom Thor, de ezekre én nem tudom a választ, de a szíve mélyén Loki igenis szeret téged, és hiányzol neki. Loki nem iszik, de a tavalyi születésnapján nagyon berúgott. Teljesen el volt ázva. Összeverekedett egy szőke hajú sráccal. Loki sose verekszik, ő elegánsabban oldja meg az ilyen dolgokat, ezért mindenki meglepődött, amikor nekiment a srácnak. Üvöltött vele, az arcán folytak a könnyek, teljesen elveszítette a fejét.
Ránéztem a mellettem álló nőre és vártam, hogy fojtassa.
– Azt kiabálta, hogy „Miért árultál el! Miért nem álltál mellém?! Miért nem tudlak, gyűlölni, Thor?! Nem vagy a testvérem! Nem vagy a testvérem!”
- Nem vagyok az – suttogom magam elé. – Jó éjt Jane, boldogulok egyedül is.
- Várj, hol vannak a cuccaid? A fiúk kocsijában maradt? – kérdi, miközben előhúzza a mobilját, hogy felhívja őket.
- Nem hoztam magammal semmit csak az irataimat és a pénztárcámat. Annyira siettem, annyira örültem és annyira kétségbeestem, hogy valami komoly baja esett, hogy amint elettem a telefont fogtam egy taxit, és kimentem a reptérre.
– Ó. Szólj, ha bármire szükséged van, holnap elmegyünk veled vásárolni, ha gondolod.
Én csak bólintok. Jane ügyetlenül toporog, majd az arca felderül, amikor meglátja Darcyt.
– Holnap már biztos felébred. Az életjelei stabilak, Mr. Laufeyson mondta, hogy azonnal szól mindenkinek, ha az éjszaka felébredne, úgyhogy ne aggódj, Nagyfiú.

A hotel szobája kicsi volt és egyszerű, nem akartam sokat költeni. Küldtem egy e-mailt a munkahelyemre, hogy fizetés nélküli szabadságra megyek. Anyunak is küldtem egy levelet, hogy nem vagyok az országban, nem mertem elmondani, hogy megtaláltalak. Nem akartam, hogy idejöjjön. Lehet, hogy engem se akarsz látni, ráérek szólni anyunak, majd később miután magadhoz tértél és beszéltem veled.
Az ágyban fekszem, és a mennyezet bámulom. Ideges vagyok és félek. Mi van, ha elküldesz? Mi van, ha rám se bírsz majd nézni? Annyit biztosan tudok, hogy nem fogok elmenni. Most, hogy végre megtaláltalak, nem foglak újra elhagyni. Itt maradok veled. Kerül, amibe kerül.

Reggel első vagyok a kórházban. A nevem felkerült a listára, így minden gond nélkül beengedtek a privát részre. A folyosón csönd volt. Az apád nincs, az egyik nővér azt mondta, el kellett mennie, egy fontos hívása volt az irodából, de pár órán belül visszajön.
Azonnal a szobád felé veszem az irányt. Az arcod ugyanúgy tele van zúzódásokkal. Fáradtan dörzsölöm meg az arcomat, a laza kontyba fogott hajamat újra összefogom, miközben letelepedek a székre. Automatikusan nyúlok a kezedért. Éreznem kell a hűs bőrödet, mert így legalább tudom, hogy nem csak egy álom az egész, hogy ébren vagyok.
– Szia, jó reggelt! – Köszönök neked. Megszorítom hosszú ujjaidat és figyelem az arcodat. – Sajnálom, hogy ennyi évig távol voltam, hogy nem találtalak meg, de most már itt vagyok. Sajnálom, hogy amikor felhívtál nem tudtam neked segíteni, de most már itt vagyok. Kérlek, engedd, hogy maradjak. Annyira szeretnék itt lenni, melletted. Ne taszíts el magadtól. Téged választottalak, már évekkel ezelőtt téged választottalak. Kérlek, hinned kell nekem.
Ujjaid erőtlenül megrebbennek, a mellkasod megemelkedik, veszel egy mély levegőt, majd lassan kifújod. Ujjaid erőtlenül szorítják meg az enyéimet. Szemhéjad megrebben, majd kinyílnak.
- Loki – suttogom, és a szemeimből megindul egy könnycsepp lefelé az arcomon. Loki.
Felém fordulsz, én pedig nem kapok levegőt a döbbenettől. A régen látott zöld szemek helyett egy fakó fehér, homályos szemek tekintenek vissza rám. Nem mozognak, nem fókuszálnak, csak merednek a semmibe. Már nem látnak engem. Azok a gyönyörű zöld szemek eltűntek. Már nem látsz engem. A fájdalom végigkúszik a testemen. Erősebben szorítom a kezedet és bámulok a szemedbe. Mégis mi történt veled? Mikor veszetted a látásod? Biztos vagyok, hogy nem most, mert meg se lepődsz azon, hogy nem látsz. Vagyis azon az évekkel ezelőtti éjszakán történt, amikor felhívtál, de nem szóltál bele. A bűntudat mázsás súlyként nehezedik rám.
- Thor? – suttogod, hangod erőtlen és hitetlenkedő. – Mit keresel itt?
- Szia, én vagyok az. Itt vagyok.
- Hogy találtál meg? Minek jöttél? – Rekedt hangod idegesen pattog beszéd közben. Nem akarod, hogy itt legyek.
- Loki kérlek hallgass meg! Nem tudtam a titokról, a hazugságról! Én is akkor tudtam, meg, hogy nem vagyunk testvérek, amikor beszaladtam a szobába és meghallottam a veszekedéseteket! Hinned kell nekem, nem tudtam! De nem érdekel! Éveken át kerestelek, nem adtam fel! Kérlek, Loki, hadd bizonyítsak! Nem vagyok olyan, mint ő! Nem vagyok olyan, mint az apám!
- Az a nap tönkretett engem. Minden amiben, akikben valaha hittem eltűnt. Rá kellett jönnöm, hogy egy álomvilágban éltem. Nem tudtam, hogy ki vagyok, hogy merre tartok. Gyűlölöm Odint, tiszta szívemből gyűlölöm azt a férfit. Nem tudok benned megbízni, Thor. Már nem ismersz engem és én se téged, és nem tudom, hogy meg akarlak e egyáltalán ismerni.
– Nem érdekel, hogy ki vagy, az se hogy nem vagyunk testvérek. Szeretlek, Loki. Ez sose fog megváltozni, de megértelek. Tönkretettünk téged és minden jogod megvan, hogy dühös legyél. Én csak egy esélyt szeretnék kérni tőled. Itt maradok, szeretném bepótolni az elmúlt éveket. Kérlek ne zárj ki az életedből.
- Nekem ez most sok, Thor. Nem akarom, hogy itt legyél, nem akarom hallani a hangodat. Nem akarok tőled semmit. Menj el, és felejtsd el, hogy létezem.
- Loki, kérlek! – suttogom. Megszorítom a kezedet, de te elhúzódsz tőlem. – Adj nekem egy esélyt!
- Mit nem értesz abból, hogy nem? Mit akarsz tőlem? Miért nem hagysz végre békén? Nem kell a szánalmad! Nem kell tőled semmi! Eddig is megvoltam a segítséged és a testvéri szereteted nélkül. Nem vagy a testvérem, és nem is akarom, hogy az legyél.
- Értem.  – Hangom erőtlen, majd lassan felállok. – Apádnak megvan a telefonszámom, ha bármire szükséged van, vagy, ha csak beszélgetni szeretnél velem, akkor kérlek, hívj fel. Bármikor legyen éjjel vagy nappal.  Kérlek, hívj vagy írj, ha úgy érzed, hogy képes vagy beszélni velem, de tudnod kell, hogy semmi sem számít.
Felém fordulsz, és arra fele nézel, amerre engem sejtesz és az én szívem újra összeszorul. Nem merek rákérdezni, hogy i történt veled, mert tudom, hogy úgyse válaszolnál. Idegenek vagyunk egymásnak. Meghasad a szívem. Elveszítetted a látásodat.
- Ezt hogy érted? – kérded.
- Nem érdekel, hogy mi történt az elmúlt négy évben, nem érdekel, hogy mennyire távolodtunk el. Meg akarom ismerni az új Lokit. Szólok az ápolónőnek, hogy felébredtél.  Szia.
Nem köszöntél el tőlem, de nem is vártam mást. Hangosan nyelve nyelem vissza a könnyeimet, miközben szólok a nővérnek. Vörös szemekkel megyek végig a folyosón. Nem érzékelek a külvilágból semmit. Agyamban egyre csak az a pillanat játszódik le, amikor kinyitottad a szemeidet, de a zöld helyett egy fakó, elmosódott szempár nézett vissza rám. Soha többé nem látsz már. Valaki elvette a látásodat. Valaki azon az éjszakán fájdalmat okozott neked, valaki elvett tőled valami nagyon fontosat. Rekedt hangon, puha érintésed, éget, mégis megnyugtat. Életben vagy, felébredtél. Túlélted, ezt is túlélted.

Napok teltek el a felébredésed óta. Nem látogattalak meg, Laufey szólt, hogy ne menjek, mert csak felzaklatlak, hogy majd hívsz, ha beszélni szeretnél velem, én pedig tiszteletben tartom a döntésedet. Ismerlek már annyira, hogy erőszakkal úgyse lehet rávenni semmire. Biztos vagyok benne, hogy a makacsságod semmit se változott az eltelt éve alatt. Jane és Darcy többször hívtak, hogy minden rendben van-e velem és elmesélték, hogy hamarosan hazaengednek. Örülök, hogy jobban vagy. Minden este a telefont bámulva alszom el.

A napok lassan telnek, de te még mindig nem hívsz. Mivel úgy döntöttem, hogy nem hagylak el, ezért átjelentkeztem az itteni irodába. Újra elkezdtem dolgozni. Kerestem egy kiadó lakást a külvárosban.  Jane és Steve többször felhívnak, bár személyesen nem találkozok velük. Mindig megkérdezik, hogy szükségem van-e valamire, és beszámolnak az aktuális állapotodról. Annyira hiányzol, de meg kell adnom a teret és az időt neked. Félek, hogy soha többé nem akarsz velem beszélni. Nem akarom, hogy megint eltűnj. Annyi évet elvesztettünk. Rettegek, hogy újabb négy évre eltűnsz.

A fürdőből jövök kifelé, amikor az asztalon lévő mobilom megszólal. Nem ismerem a számot, de felveszem, mert lehet, hogy te keresel, vagy valamelyik új kollégám.
- Halló! – szólok bele, miközben a másik kezemmel a hajamat törölgetem.
- Találkozzunk, holnap a kórház előtti parkban.
- Loki? – kérdem hitetlenkedve. Felhívtál, végre felhívtál.
- Kész vagyok beszélni veled, Thor, de ne éld bele magad. Nem bocsájtottam meg nektek, és nem felejtettem el az árulásotokat sem. Azért vagyok hajlandó veled beszélni, mert apám azt mondta, hogy megszakítottál minden kapcsolatot Odinnal, hogy gyűlölöd őt, ezért hajlandó vagyok meghallgatni téged. Holnap délután egy óra, ne késs, különben elmegyek. – Köszönés nélkül bontod a vonalat, de engem egy csöppet sem érdekel. Találkozni akarsz velem, újra beszélhetünk. Hiszek benne, hogy előbb vagy utóbb, de meg fogsz nekem bocsátani, hogy bízni fogsz bennem. Csak időt kell adnod nekem.


 .

1 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon orulok, hogy lett folytatas. Nagyon vartam! Es nagyon jo lett mint a tobbi! :)

    VálaszTörlés