18+, erotikus tartalommal! Itt az új fejezet. Nagyon igyekeztem, hogy gyorsan tudjak frissíteni. Most egy hétig nem lesz új fejezet. Lehet, hogy apró novella felkerül majd, de nem biztos. Jó olvasást és várom a kritikákat.
A történet a Thor - Sötét Világ után játszódik. Loki súlyosan megsérül, ezért Thor hazaviszi Asgardba. Thor reméli, hogy visszakaphatja rég elveszett öccsét.
Itt vannak
Amikor kilépek az átjáróból,
megpillantom a már ismerős palotát a távolban. A helyreállítások lassan
haladnak, hatalmas károk keletkeztek a támadás során. Rád pillantok, te már
újra a megszokott alakodban állsz mellettem. Arcodon még mindig ott van az
elégedett mosoly, nyugodt vagy, én pedig boldog, és egyben szomorú is. Nem
tudom elfelejteni Jane könnyes arcát, amikor elmondtam neki, hogy vége, el kell
válnunk egymástól, de ami ennél is rosszabb volt az, az undor az arcán. Nem
tudom, hogy a személyed vagy a tény, hogy férfi vagy, lehet, hogy mind a kettő
váltotta ki belőle ezt a reakciót. Még én is tudom, hogy jobban fáj neki, hogy
egy férfiért hagytam el, mintha egy nőt választottam volna. Sokan nem értenék
meg a döntésemet, tudom. Apám talán engem is kitagadna, hisz én vagyok az
egyetlen utódja, nekem kéne követnem őt a trónon, feleségül kéne vennem egy
gyönyörű nőt, aki majd fiúgyermekkel ajándékozna meg engem. Régen én így
gondoltam, így képzeltem el a jövőmet. Uralkodok, te mellettem leszel, mint
öcsém és segítsz nekem, tanácsokkal látsz majd el, de utána elárultuk egymást.
Most pedig itt állunk egymás mellett, te még mindig a csuklómat szorítod,
mintha csak attól félnél, hogy ha elengeded, eltűnök. Pedig én nem megyek
sehova nélküled. Így gondoltam régen, mert egyetértettem apámmal, hisz ezt
nevelte belém, ilyen egy igazi uralkodó, de most már nem ezt az utat akarom
járni. Eddig a jövőm tiszta volt, de Jane miatt lemondtam volna a trónról,
miattad pedig mindenről lemondanék, ha ezzel magam mellett tarthatlak. Tudom,
hogy egyszer ki fog derülni minden és akkor választanom kell majd, tudom, hogy
szörnyen nehéz lesz, de téged foglak választani, még ha ennek az lesz az ára,
hogy el kell hagynom Asgardot.
Mióta visszatértünk, nem sokat
beszéltünk. A szobámba ülünk, te az ablak mellett, egy könyvel a kezedben, én
pedig nézlek. Csontos arcod, hófehér bőröd. Figyelem a kezedet, hosszú
ujjaidat, ahogy lapozol egyet a könyvben. Mozgásod könnyed és elegáns. Annyira
különbözünk. Míg én nagy és hangos vagyok, te vékony és csöndes. Minden
mozdulatod magabiztosságot, előkelőséget sugároz, akár egy igazi uralkodó.
Mindig is kifogástalanul viselkedtél, anyánk erre nagyon büszke volt. Sokszor
mondta, hogy tanulnom kéne tőled, de én csak legyintettem, hogy én egy harcos
vagyok, de mindig is imádtam nézni a mozdulataidat. Most is ugyan azt az
eleganciát sugárzod. Egyszerűen nem bírok betelni a látványoddal. Sötét hajad,
hófehér bőröd, figyelem, ahogy lassan megnyalod az alsó ajkadat. Lassan
felemeled a fejed. Becsukod a könyvet, leteszed a párkányra és felém fordulsz.
- Miért, Thor? – rád nézek, nem értem
a kérdést.
- Mit miért? –kérdezek vissza.
- Miért engem választottál? Képes
voltál vállalni a nőért akár a halált is. Miért engem, akit hagytál börtönbe
zárni?
- Fontos számomra Jane, de nem
annyira, mint te. Majdnem meghaltál a karjaim közt, ez sok mindenre
ráébresztett. Nem vagy az öcsém, Loki, és nem is akarom, hogy az legyél. Nem
akarok többé testvérként gondolni rád.
- Akkor ki vagyok én neked? – Felvont
szemöldökkel, várakozva nézel rám. Tudom, hogy ez egy nagyon fontos
beszélgetés.
Ki vagy nekem? Testvér voltál, akit
szerettem és meggyászoltam. Most ki vagy nekem? Szóval nem lehet kifejezni,
hogy mennyire fontos vagy nekem. A szeretlek szó, egyszerűen nem elég rá, túl
gyakran használják, pazarolják, már elvesztette az értékét, a jelentőségét.
Akkor mégis mit mondjak neked?
- Minden. – A szó meglepően könnyen
jön a nyelvemre. Nincs bennem kétely, hisz igaz, amit mondok.
- Hogy mondtad? – Hangod még mindig
nyugodt, de látom, hogy egész testeddel felém fordulsz. Enyhén előre dőlsz,
zöld szemeiddel engem nézel.
- Loki, te vagy számomra a
legfontosabb. Nem látod?
Felállsz és elindulsz felém. Járásod
magabiztos, de az arcod komor. Nem hiszed el, amit mondok. Félsz megbízni
bennem. Megállsz előttem, felnézek rád, és én újra elveszek a tekintetedben.
- Mond, Thor, akkor is ezt fogod
mondani, amikor minden összeomlik körülöttünk? Mindent el fogsz veszíteni, ha
engem választasz. Odin ezt nem fogja neked megbocsátani. Ha engem választasz,
te is ugyan olyan kitaszított leszel, mint én. Felvállalnál nyíltan? Egy hazug
árulót? Egy gyilkos jégóriást?
Igazad van. Ha megtudják, hogy veled
vagyok, akkor az árulás lesz apámmal szemben, minden tekintetben, de nem tudlak
elengedni. Nem tudom megtenni. Semmi se ér annyit, semmi.
- Nem árullak el, nem hagylak
magadra. Soha többé. Érted? Soha többé. – Hangom magabiztos.
Arcodon megjelenik egy apró,
elégedett mosoly. Semmi gúny, ezek a ritka mosolyok sokat jelentenek.
- Biztos vagy benne? – Hangod
semleges, elzárkózol, de ezzel ellentétben az arcodon még mindig ott a mosoly,
szemeidben pedig ott a remény.
Szeretnéd, hogy téged válasszalak.
Lehet, hogy a koronánál is jobban akarsz. Gyorsan felállok, annyira közel állok
hozzád, hogy testünk majdnem összeér. Felnézel rám, én pedig nem tudok, nem
bírok tovább várni. Lecsapok az ajkaidra, egyik kezemmel magamhoz rántalak,
másikkal pedig a hajadba markolok. Engedelmesen nyílnak szét ajkaid, utat
engedve a nyelvemnek. Vadul csókolsz vissza, ujjaid a szőke tincseimet tépik.
Belenyögsz a számba, miközben megharapod az alsó ajkamat. Még közelebb húzlak,
érzem a merevedésedet, kívánsz engem, úgy ahogy én téged. Erősebben meghúzod a
hajam, átveszed az irányítást, de én egyáltalán nem bánod. Hozzám dörgölöd
magad, elválnak ajkaink és te enyhén oldalra biccented a fejed, én pedig
azonnal lecsapok a nyakadra. Először gyengéden csókolom, majd a halk sóhajoktól
felbátorodva beleharapok a bőrödbe, elég erősen ahhoz, hogy nyomot hagyjon. Egy
elégedett morranás jelzi, hogy fojtassam. Érzem, hogy kezeiddel a ruhám övét
babrálod, dühös nyögés kíséretében újra beleharapsz az ajkamba és eltünteted
rólam és magadról a ruhát. Hosszú ujjaid rákulcsolódnak a merev férfiasságomra,
durván erősen tartod, de én így is hangosan felnyögök. Hűs kezed fel-le mozog
rajta, miközben a szemembe nézel. Nem tudok gondolkodni, az egész testemet
elemészti a vágy. Megérintelek, egymást kényeztetjük, miközben ajkaink folyton
elválnak és egymásra találnak. Egyre keményebb vagyok, a legutóbb csak te
elégültél ki. Kezeddel egyre gyorsabb izgatsz, én pedig már nem bírom tovább.
Remegek a felgyülemlett feszültségtől, lehunyt szemem azonnal felpattan, amikor
az eddiginél is erősebben szorítasz meg.
- Loki, nem bírom. – Hangom elcsuklik
és megmozdítom a csípőmet. Annyira akarom.
Az agyamra köd telepszik, el akarok
élvezni a kezedtől. Én már rég nem kényeztetlek, mind két kezemet ökölbe
szorítom. Hangosan szívom be a levegőt. Nem mozdulsz, én pedig megőrülök. Rád
nézek, gúnyosan mosolyogsz és vársz. – Kérlek.
Újra megmozdul a kezed, néhány
határozott, erős érintés, és én hangos kiáltással élvezek el. Megvárod, amíg
megnyugszom, addig nem engeded el a péniszem. Zöld szemed elégedetten csillog,
rám nézel, miközben kezedet lassan a szádhoz emeled és lenyalod róla a
gyönyöröm bizonyítékát. Miután megtetted, megcsókolsz, érzem a saját nedvem
izét, hiába ez előbb élveztem el, újra merev vagyok. Egyszerűen nem bírok
betelni veled. Hozzám préseled a testedet, körmeid végigszántják a hátamat,
botladozva hátrálunk az ágyig. Hagyom, hogy úgy és azt csináljuk, ahogy te
szeretnéd. Eszem ágában sincs átvenni az irányítást. Sose voltam még férfival,
van róla fogalmam, hogy megy ez két azonos neművel, de tapasztalatlan vagyok,
és nem akarok fájdalmat okozni. Abban se vagyok biztos, hogy nekem mi a
szerepem. Lefekszem az ágyra és várlak, de te csak állsz és nézel. Szemeim
mohón isszák a látványodat. Karcsú, mégis izmos testedet, hófehér bőröd alatt
minden egyes mozdulatnál megfeszül az izom. Tintafekete hajad kócos, zöld
szemeid csillognak, férfiasságod mereven ágaskodik. Annyira gyönyörű vagy.
Megtámasztod magad két oldalt a csípőmnél. Lassan megemeled magad, egyik
kezeddel a mellkasomra támaszkodsz, a másik kezeddel, amin még mindig ott a
spermám hátranyúlsz, én pedig hatalmasat nyelek. Minden egyes mozdulatodat el
akarom raktározni az emlékeimbe. Halkan nyögdécselsz, miközben tágítod magad.
Tested megfeszül, ajkaid szétnyílnak.
Mikor úgy döntesz, hogy elég,
óvatosan magadba fogadsz. Egyszerre nyögünk fel az élvezettől. Annyira forró és
szűk vagy, még sose éreztem ehhez hasonlót. Már ennyitől el tudnék élvezni.
Lassan emelkedsz fel, majd újra. Annyira jó érzés. Lassú tempót diktálsz, egyik
kezemmel a csípődet fogom a másikkal pedig gyengéden kezelésbe veszem a férfiasságodat.
Gyorsul a tempó, hátravetett fejjel hangosan nyögsz. A levegő lehűl, pulzál a
szobában a mágiád.
- Erősebben, Thor!
Megszorítom a férfiasságodat és én is
gyorsabban mozgatom a kezem. Kezem között lüktetsz, én pedig újra az orgazmus
határán vagyok. Zúg a fülem, érzem minden egyes rezdülésedet. Elmondhatatlanul
gyönyörű vagy, ahogy hátravetett fejjel élvezed. Figyelem, ahogy a tested
megfeszül, péniszed lüktet a kezem között, majd hangosan felnyögsz és
elélvezel, izmaid megfeszülnek a farkam körül, és én is azonnal elélvezek.
Hirtelen egy erős energiahullám járja át a szobát. Remegve dőlsz rám, tested
nyirkos az izzadságtól. Kortyolva veszed a levegőt. Fekete hajad izzadtan tapad
az arcodra. Ilyet még sose éreztem. Lehunyt szemmel szaporán lélegzel, de az
arcodon újra ott az elégedett mosoly. Átkarollak, így fekszünk, csak mi ketten.
Sose hittem volna, hogy ez történik majd velünk. Megbízol bennem annyira, hogy
odaadd magad nekem. Csókot lehelek a hajadra, mire elkezdesz mocorogni. Lassan
felemelkedsz és lemászol rólam. Lefekszel mellém nekem háttal. Hirtelen elfog a
félelem. Valamit rosszul csináltam? Eddig minden rendbe volt. Mi történt? Mit
rontottam el? Nem hagyom magam. Nem engedem, hogy újra elzárkózz előlem.
Odacsúszok mögéd és megölellek. Tested először megmerevedik, de utána elernyed.
Megadóan simulsz hozzám. Csókot nyomok még mindig izzadt nyakadra. Halkan
mormolsz valamit, nem értem.
Ellazulsz, egyenletesen veszed a
levegőt, elaludtál. Teljesen kiszolgáltattad magad. Rájöttem, hogy azért
húzódsz el, mert a büszkeséged nem engedi, hogy te kezdeményezd az ölelést,
pedig vágysz rá. Neked se egyszerű testi kapcsolat az, ami köztünk van, de
mégis úgy gondolod, ha egy pillanatra is gyengéd vagy, akkor egyben gyenge is
vagy, pedig ez nem igaz. Nálad erősebbet sose láttam. Annyi mindenen mentél
keresztül, annyian árultak el, és te is oly sok embert árultál el. Mégis bízni
akarsz bennem.
Hangos zihálásra ébredek, tested
rángatózik, arcod eltorzul a fájdalomtól. A levegő fagyos, a tested mégis csillog
az izzadságtól. Ajkadba harapsz, de még így is hallom az elfojtott kiáltásodat.
- Loki! – szólítalak, de nem
reagálsz.
Megérintem a válladat, mire ugrasz
egyet, szemeid felpattannak és ordítasz. Kezedet a már teljesen begyógyult
sebed helyére szorítod. Merev testtel, tág pupillával bámulsz a sötétségbe.
- Loki, minden rendben. Csak rosszat
álmodtál.
Visszadőlsz az ágyra, de még mindig
csak bámulsz magad elé. Merev vagy, ugrásra kész, mintha arra készülnél, hogy
bármelyik percben rád támad valaki a sötétből. Készen állsz a menekülésre.
Percek telnek el, de te nem szólsz semmit. Meg akarlak ölelni, de tudom, hogy
most nem szabad, ebben az állapotban csak elutasítanál. Hagyom, hogy megnyugodj
és te nyiss, ha egyáltalán akarsz róla beszélni.
- Zuhanok, Thor. Érzem, hogy elnyel a
sötétség. – Hangod halk, de a szobába csönd van, így olyan, minta kiabálnál.
A hátadon fekszel én pedig az
oldalamon és hallgatlak. Segíteni akarok. Eszembe jut, hogy én is pont ezt
mondtam apának, amikor rólad beszéltünk. „Loki zuhan, ha én nem kapom el,
akkor ki fogja?”
- Semmi baj, ne aggódj, majd
elkaplak. – Megszorítom a kezedet. Összefűzzük az ujjainkat. Lassan
megnyugszol, figyelem, ahogy újra álomba merülsz. Nem engedem el a kezedet.
Komolyan gondoltam minden egyes szót. – Ha nem tudlak megtartani, akkor majd
együtt zuhanunk.
Reggel hideg kezeket érzek magamon.
Halkan felsóhajtok, biztos vagyok benne, hogy csak álmodok. Addig, amíg csukva
van a szemem, addig, amíg az ébrenlét és az álom határán táncolok, hihetem azt,
hogy ez a valóság. Félek szembenézni a valósággal, ez volt az első alkalom,
amikor nem csak a saját élvezetedre gondoltál, hanem az enyémre is. Engedted,
hogy szeresselek. Félek, hogyha felébredek, nem leszel mellettem. Hűvös ujjak
rátalálnak a legérzékenyebb testrészemre. Először csak lágyan érintik, majd
egyre erősebben. Kinyitom a szemem és azonnal elveszek a zöld mélységben.
- Akkor zuhanjunk együtt. – Hangod
nyugodt, majd folytatod a mondatot. – Mert zuhanni fogunk és én magammal
rántalak.
Miért gondolod azt, hogy elítélendő
az, amit csinálunk? Felnőtt férfiak vagyunk, szabad akaratunkból vagyunk
együtt. Lehet, hogy testvérként neveltek fel minket, de nem vagyunk azok.
Senkinek semmi köze hozzá, hogy kit fogadok az ágyamba és a szívembe.
Megígértem anyánknak, hogy vigyázok rád, hogy melletted leszek. Vajon mit
szólna hozzá, ha tudná, hogy mi van köztünk. Elítélné? Nem hiszem, mindig is
azt akarta, hogy boldogok legyünk, hogy ne legyen köztünk viszály, hogy
szeressük egymást, feltétel nélkül. Lehet, hogy nem pont erre gondolt, de ezen
már nem lehet változtatni.
- Nem érdekel mások véleménye, Thor.
Nekem már az életemen kívül nincs sok vesztenivalóm, de neked annál több.
- Bízhatnál bennem. Már mondtam, hogy veled
maradok. Mindent megtettem, hogy végre higgy bennem, hogy végre megérdemeljem a
bizalmadat. Mit tegyek még?
Nem válaszolsz semmit, tested
megmerevedik, arcod kiismerhetetlen lesz. Kürt harsan fel, Heimdall vészjelzést
ad le. A palota kürtjei is megszólalnak. Betörtek Odin házába. A szobában
megfagy a levegő, mindent jég borít. Nem tetszel nekem.
- Itt vannak – szólalsz meg. A hangod
olyan idegen, mintha nem is te lennél.
Nem értem, hogy miről beszélsz.
Honnan tudod, hogy kik támadtak meg minket? Hirtelen rám tör a félelem, de
elnyomom. Bíznom benned. Itt voltál végig, mellettem. Tudom, hogy semmi közöd
hozzá. Látom, hogy feszült, ideges vagy, nem úgy nézel ki, minta elégedett
lennél. Várom, hogy megmagyarázd, de te nem szólsz semmit. Felállsz és
megjelenik rajtad a már jól ismert bőrruhád. Rám emeled zöld szemeidet és
eltűnsz. Kapkodva öltözök fel és csak reménykedni merek, hogy semmi közöd az
egészhez.
Kapásból három ötletem is van, hogy kik jönnek, és majd meggebedek, hogy nem tudom biztosan. >_< Nagyszerű rész volt. Várom a kövit! :))
VálaszTörlésSzia! Várom a lehetséges jelölteket. Kérlek, írd le, hogy kikre gondoltál :) Kíváncsi vagyok :D
TörlésElőször Thanos ugrott be, hiszen a Tesseract többek között egy átjáró más dimenziókba, és bizony a kocka ott pihenget Asgard szívében, a jogar meg kitudja hol van, és lehet, hogy sikerült aktiválniuk a kaput. Aztán az, hogy talán a sötét elfek jöttek vissza rosszalkodni, harmadszorra meg az, hogy talán a jégóriás huncutkodnak. Közel járok? :D
VálaszTörlésKözel jársz, az egyik talált :) Vigyázz! Spoiler, ha nem láttad a Tél Katonáját!! Nem tudom, hogy láttad e az Amerika Kapitány Tél Katonáját, de ott a végén kiderül, hogy hol van a jogar :)
VálaszTörlésLáttam már a CA2-t és...*--* Óóó... és tényleg. :D Legalább az egyik talált. Akkor jól van. :D Gondolom, nem árulod el melyik. :D
TörlésNyugi, a kövi fejezetben kiderül :)
TörlésHuh, nos, a végére értem. :)
VálaszTörlésAz elején nem annyira tetszett a E/1, valahogy nem szeretem, és szerintem nem is sokan tudják jól csinálni, legalábbis én úgy vettem észre. De neked nagyon megy *-*
Thor gondolatait imádtam olvasni, olyan kis hiszékeny és nyomorgatnivaló és őszinte, hogy jahajj. Loki pedig annyira Loki! Kis hazug, cselszövő, arrogáns cukorfalat... Mah. Azért remélem, Thort nem fogja teljesen felemészteni a dolog.
A két testvér kapcsolata Friggával gyönyörűen meg van írva, jesszus, az egyik kedvenc jelenetem volt az, amikor Loki elbúcsúzott tőle.
Várom a folytatást :))
Jaj, köszi, hogy elolvastad és, hogy véleményt írtál.Annyira örülök, hogy szerinted nekem jól megy. Csak remélni merem, hogy másoknak is tetszik az írásom és az írás módom. Én írtam máshogy is, de az úgy nem volt az igazi. Nem tudtam megragadni, nem tudtam visszaadni, nem tudtam úgy rendesen kifejezni magam. Igen, Thor őszinte és annyira aranyos, ahogy szereti Lokit. Loki, pedig hát, Loki :) Annyira örülök, hogy gyönyörűnek találod a Friggával való kapcsolatot. Imádom azokat a részeket írni. Nekem is az a kedvenc jelenetem. Sokáig tartott megírni, mert nagyon jól akartam. Azt akartam. Igyekszem gyorsan hozni a következő fejezetet.
Törlés