Sziasztok! Itt egy újabb, szösszenet, most Steve/Bucky párosítással. Remélem tetszeni fog nektek :) Jó olvasást!
Steve/Bucky, slash, dráma, novella, romantikus
Bucky legnagyobb félelme, hogy újra elfelejt mindent, hogy árt annak az embernek, aki számára a legfontosabb.
Visszatérő rémálmok
A hideg
átjárja a testemet. Mint a vasból öntött bilincs, úgy fogja közre a testemet.
Nem akarok itt lenni, nem akarom ezt. Már nem. Ujjaimat az üveghez érintem.
- Túl sokáig
volt ébren.
Ki akarok
törni, de nem megy, a testem nem engedelmeskedik, hiába a saját akarat, ha a
test még mindig nekik hű. A félelem megbénít. Nem akarom feledni az együtt
töltött időt, a hangodat, az érintésedet, a sóhajaidat, a nevedet. Nem akarlak
elfelejteni.
- Jegeljék! –
hangzik el a parancs és én tudom, hogy itt a vége. Elfelejtek mindent, amikor
újra találkozunk én nem foglak megismerni, az ellenség leszel, egy célpont,
amit ki kell iktatnom. Bárkit megölök, nem számítanak, de téged, te fontos
vagy. Meg kell, hogy védjelek. Ez az elsődeles feladat, azt akarom, hogy ez
mindent felülírjon. A hideg beáramlik a fülkébe. A csontomig hatol, megbénít, a
világ távolodik, a tudat elmosódik, mindent beborít a hideg és a feledés.
Kezemben a
puska. A célpont bemérve, célzok, azt várom, hogy meneküljön, de nem tesz
semmit. Szőke haj, kék szemeiben ismerős kedvesség és megértés lapul. Ismerlek
téged?
- Semmi baj,
Bucky – Hangja annyira gyengéd. Miért szorul el a torkom?
Ravasz
kattanása, hibalehetőség egyenlő a nullával. Figyelem, ahogy a test megrándul,
majd a földre rogy. A vörös vér beteríti az utat. Odamegyek, letérdelek. Szemei
csillognak a könnytől, én pedig érzem, hogy hibáztam, elrontottam. Nem
teljesítettem a küldetést. Meg kellett volna védenem, bármi áron. Mindentől és
mindenkitől. A felismerés, késként hatol a szívembe.
- Ne, ne! –
kiabálom, de te már nem hallod. Gyönyörű kék szemeid már nem látnak engem.
Felülök az
ágyban, tekintetemmel a szobát pásztázom. Behatolásnak semmi nyoma. Testem
csillog a verejtéktől, szívem a torkomban dobog. Oldalra fordulok, téged kereslek.
Nekem háttal, békésen alszol. Minden rendben. Minden rendben. Álom volt, csak
egy rossz álom. Próbálok csöndes lenni, nem akarlak felébreszteni. Az ágy
szélére ülök, ujjaimmal erőszakosan markolom a hajamat, mintha ezzel el tudnám
tüntetni az álmot. Rettegek attól, hogy legyőznek és visszavisznek, hogy újra
mindent elfelejtek, hogy megöllek.
Szeretem, hogy dönthetek, hogy beszélhetek, hogy megérinthetlek, hogy
szerethetlek.
- Bucky, jól
vagy? – Hangod reszelős, most ébredtél. Homlokodat a tarkómnak szorítod.
- Még nem
akarok menni – suttogom, de tudom, hogy hallod. Hangom tele van
kétségbeeséssel. Nem akarok felejteni. Könnyeim megállíthatatlanul hullanak, de
nem törlöm le, azt mondtad, hogy nem szégyen, hogy nem gyengeség.
- Semmi baj,
csak álmodtál.
Nem
mozdulsz, érzem a tested melegét, forró lélegzetedet a tarkómon. Egyenletes
szívverésed megnyugtat. Lassan, gyengéden húzol vissza magad mellé az ágyba.
Hátamnak simulsz, minden egyes ponton illeszkedünk egymáshoz. Karjaid szorosan
ölelnek, én pedig megnyugszok. Ide nem tud bejönni a hideg. Itt nem tud
utolérni a tél.
Istenem, totál megszerettetted velem ezt a párost! Vulp. elindított az úton, te pedig végiggörgetsz rajta, mert ez az írásod is fantasztikus lett. Nagyon-nagyon tetszett, Bucky szenvedése és aggodalma... és atyám hált adok az égnek a happy-end pártiságod miatt, mert nagyon megijedtem ott a közepe körül, hogy jóég, meghalt?! T.T De aztán... :) Az utolsó két mondat különösen tetszett.
VálaszTörlésHatalmas gratula a történethez! :)
Ó! El sem hiszem, hogy ezt írod. Sose hittem volna, hogy képes leszek az írásommal megszerettetni valakivel egy olyan párost, akiket eddig nem igazán szeretett. Nekem ez, akkora boldogság, hogy leírni se tudom. Velem Raistlin egyik novellája szerettette meg ezt a párost. Annyira örülök :) Köszi a kritikát :) Imádlak! Nálam a Happy End garantált, emiatt sose kell aggódnod.
Törlés