Itt az új fejezet. Kicsit sokáig tartott. Köszönöm szépen GwenPagenek, hogy átnézte nekem. Jó olvasást és várom a kritikákat!
Thor/Loki, 18+, slash, erotikus tartalom, hurt/comfort, angst, sötét, dráma
A történet a Thor - Sötét Világ után játszódik. Loki súlyosan megsérül, ezért Thor hazaviszi Asgardba. Thor reméli, hogy visszakaphatja rég elveszett öccsét.
Válaszút
Őrült módjára tépem fel a szobám ajtaját, de azonnal meg is
torpanok. A levegő hideg, látom a leheletemet. A falakat jég borítja, a fáklyák
kihunytak, teljes sötétség. Egyedül az én szobám ajtaján nincs jég,
valószínűleg a mágiád védett meg minket. Inkább erre gondolok, mint a másik
lehetséges magyarázatra. Mert a másik azt jelentené, hogy azért vagyunk
sértetlenek, mert te segítettél bejutni az ellenségnek. Mindent jég borít, túl
ismerős nekem az a helyzet. Nem akarok arra gondolni, hogy megint te terveztél
merényletet apám és ellenem. Ezt nem bírnám elviselni. Nem te tetted, de a
kétely alattomos kígyóként mar a szívembe, hisz tudom, hogy minden lehetséges.
Voltak órák, amikor eltűntél, ki tudja, hogy hová. Lehet, hogy csak
megjátszottad magad, megint becsaptál? Minden csak arra volt jó, hogy
leigázhasd Asgardot és végre tiéd legyen a trón? Bíznom kell benned,
megváltoztál. Akármi is történt nem te tetted, egyszerűen nem tehetted, az nem
lehet. Legutóbb se akartam hinni a
szememnek. A jégóriások újra itt vannak, és most gyengék vagyunk. A legutóbbi
támadást még mindig nem sikerült kihevernünk. Könnyű célpont vagyunk az
ellenségeinknek. Amikor utoljára itt
jártak az óriások, te hoztad be őket, mert féltékeny voltál és dühös. El
akartad rontani a koronázásomat, nem akartad, hogy a trónra kerüljek, de most
nincs indítékod. Most, hogy belegondolok hálás vagyok neked. Mert a büntetés,
amit kaptam, jobb férfivá tett engem. Ha a birodalom pusztulását akarnád, akkor
nem mentettél volna meg. Miért áldoztad volna fel magadat? Ennek semmi értelme.
Kezdek megnyugodni, nem te tetted. Egyszerűen nem és kész. Meg kell tanulnom
bízni benned. Minden hazugságod és bűnöd ellenére nem vagy gonosz. Tudom, hogy
gyűlölöd apámat és a halálát akarod, de nem te vagy most a bűnös és melléd
állok.
Lassan haladok, mert semmit se látok, a távolba kiáltásokat
hallok, fém koccanása, harci üvöltések. Többen vannak, de fogalmam sincs, hogy
hányan. A padló csúszik a jégtől, kezeim dermedtek a hidegtől. Amikor eljutok a
sarokig, meg kell állnom, mert amit látok az annyira megdöbbent és elborzaszt,
hogy szóhoz se jutok. A folyosón két őr van jégbe fagyva. Arcukon tehetetlen
kín. Mégis ki képes akkora szörnyűségre? Lassan körbenézek, a Mjölnirt szorosan
fogom, harcra készen. Vastag jég borítja a testeket, úgy néznek ki, mint a
szobrok. Nem tudom megmondani, hogy életben vannak-e. Futni, akarok, de ahogy
szaporábbra veszem a lépteimet, megcsúszom és elterülök a földön. Legalább egy
métert csúszom magatehetetlenül, mire megállok. Be kell látnom, hogy csak
lassan tudok haladni. Megőrjít a tudat, hogy amíg én sétálgatok, addig a
többiek harcolnak. A gyomrom görcsben van, mert nem tudom, hogy hol vagy, hogy
mit csinálsz. Eltűntél a szobámból. Már nem attól félek, hogy te okoztad ezt a
zűrzavart. Azért rettegek, mert attól félek, hogy bajod esik. Félek, hogy a
többiek majd azt hiszik, hogy te vagy a felelős a támadásért, és ellenségként
fognak kezelni. Nem akarom, hogy megtámadjanak, és azt se akarom, hogy neked
vagy bárki másnak baja essen.
Fájdalmas
üvöltés rázza meg a falakat. Egy harc kellős közepébe csöppenek. Sif és néhány
katona próbál feltartóztatni két hatalmas órást. Látom, ahogy az egyik üvöltve
térdre rogy, Sif kihúzza a pengét a hatalmas testből, azonnal rátámad a
másikra. Megpörgetem a Mjölnirt és elengedem, hogy tegye a dolgát. Hatalmas
erővel robban az óriás testébe, aki azonnal elterül a földön.
- Mégis mi
tartott ilyen sokáig? - teszi fel a
kérdést, én pedig lassan odasétálok mellé. – Hol van Loki?
Nem akarok
erre a kérdésre válaszolni, nem akarom azt mondani, hogy fogalmam sincs, mert
akkor rögtön azt mondaná, hogy elárultál minket, elárultál engem.
- Hányan
vannak? – Próbálom elterelni a figyelmét, de Sif csak dühösen néz rám.
- Legalább
húszan, nem lenne gond, ha nem lennénk ilyen gyengék. Felkészületlenül ért a
támadás. Nem teszik, hogy nem válaszolsz a kérdésemre. Hol van Loki? Ne védd!
- Nem védem!
Semmi köze a támadáshoz! – kiabálom ingerülten. Meg kell védenem téged. A
kétely még mindig szorítja a szívemet, de nem engedek neki, mert a lelkem
mélyén tudom, hogy nem te voltál. Azok után, amit értem tettél, azok után, amit
tettünk egyszerűen nem lehettél te.
- Nem ez
lenne az első eset, hogy becsap téged. Miért bízol benne? Minden szava
hazugság!
- Loki nem
tenne ilyet, már nem. Megbízok benne.
- Hogy
lehetsz ennyire naiv, Thor? – kérdezi, de amikor rám néz, döbbenten eltátja a
száját. – Mi történt köztetek? Bevallotta neked?
- Mégis mit?
– nézek rá értetlenül.
- Hogy
szerelmes beléd. Én is csak azért vettem észre, mert én is ugyan így érzek.
Undorítónak tartottam, hisz testvérek vagytok, mind a ketten férfiak, de soha
nem szóltam egy szót se. Se neki, se másnak. Most, hogy kiderült, hogy nem
vagytok vér szerinti testvérek, teljesen más megvilágításba került a dolog, de
mi van a halandó nővel?
- Jane és
köztem mindennek vége. Loki bízik bennem, de a bizalma törékeny. Mióta?
- Mióta
tudom? Jó pár éve ennek, akkor te még úgy néztél rá, mint öcsédre. Szánalmasnak
találtam Lokit, de sajnáltam is, hisz egy cipőben jártunk, mert egyikünket se
vetted észre. Akkoriban a harcoknak éltél.
Ledöbbenek a
hallottaktól. Teljesen megfeledkezek arról, hogy éppen egy harc kellős közepén
vagyok. Szerelmes vagy belém. Erre sose gondoltam, azt hittem, hogy csak én
érzek ilyen mélyen irántad, pedig te már évek óta ilyen érzéseket táplálsz
irántam. Elszörnyedek, mert eszembe jut, hogy akkoriban milyen sokszor
dicsekedtem neked a hódításaimmal, de te csak csöndben hallgattál, ajkaidon
kiismerhetetlen mosollyal, miközben minden egyes szó tőrként hatolt szerelmes
szívedbe. Minden egyes tettemmel megsebeztelek, míg én testvérként gondoltam
rád, te szerelemmel szerettél. Valószínűleg magadat is gyűlölted az érzéseid
miatt. Mindenkit gyűlöltél, a féltékenység a trón miatt, a meg nem értett és
nem helyénvaló érzelmek taszítottak téged a sötétségbe. Apám árulását pedig már
nem bírtad.
- Meg kell
találnom – szólalok meg és elindulok, fogalmam sincs, hogy merre menjek.
Újabb
kiáltásokat hallok. Sif és én elindulunk. A folyosókat jégbefagyott testek
díszítik. Néhol vér nyoma. Óriástestek. A folyosó kettéágazik, mind a két
oldalról kiáltásokat hallani. Intek a mellettem álló Sifnek, ő pedig csak
bólint. Kettéválunk.
Mikor a
küzdelem melyszínére érve, megpillantok néhány őrt, akik halált megvető
bátorsággal próbálják feltartani az óriásokat. Én is támadásba lendülök. A
Mjölnirrel a kezemben támadok az egyiknek. A pöröly hangos csattanással
csapódik a húsba, ezzel halálos sebet okozva az ellenfélnek. Meg se várom, hogy
földre érjen a test, azonnal indulok a következőhöz. Ordításom visszhangzik a
falakon. Gyorsan akarok végezni, meg kell találnom téged. Magamhoz akarlak
ölelni, csókolni és kimondani azt a szót, amire te már évek óta vársz. Mert én
is így érzek, szeretlek. Már az utolsó óriást akarják leszúrni, amikor elkiáltom
magam.
- Állj! –
szólok rájuk, mire ők megállnak, kérdően néznek rám, de nem szólnak semmit.
Fegyvereiket továbbra is az ellenségre fogják, aki csak vigyorog. Sérülései
súlyosak, de nem halálosak. Odasétálok hozzá. Lépteim magabiztosak, pedig valójában
rettegek, mert olyan kérdéseket akarok feltenni, amikre félek választ kapni.
Nem akarom, hogy kiderüljön, hogy közöd van a támadáshoz. Még egy árulást nem
élnék túl, ahhoz túlságosan szeretlek.
- Hogy
jutottatok be a palotába? – kérdezem az előttem fekvő férfit, de az csak
gúnyosan mosolyog. – Felelj!
- Hatalmas
Thor, egyszer már láttalak téged. Eljöttél megtámadni minket és magaddal hoztad
az öcsédet is.
Döbbenten
állok, kezemből kiesik a Mjölnir. Emlékszek arra a napra. Betörtetek a
koronázási ünnepségen, te engedted be őket. Akkor még forrófejű voltam,
kívántam a harcot, bosszút akartam. Azt akartam, hogy a jégóriások tudják, hogy
hol a helyük. Emlékszem, hogy le akartál beszélni, de én hajthatatlan voltam.
Majdnem megöltem benneteket. Majdnem megöltelek, ha apám nem lép közbe, akkor
mindannyian halottak lennénk. Furcsa, hogy csak téged emel ki. Sif és a többiek
is ott voltak. Miért csak rád emlékszik.
- Mit akarsz
Lokitól? – teszem fel a következő kérdést.
- Én láttam
– szólal meg magabiztos hangom, értetlen arcom láttam folytatja
mondandóját. – Láttam, amikor az egyik
társam megtámadta, jéggé akarta fagyasztani, de nem történt semmi. Ez a
meglepetés a társam életébe került. Az öcséd hozzánk tartozik. A miénk.
A düh, amit
érzek mindent elsöpör. Még hogy az övék! Csecsemőként sorsodra hagytak. Mégis
mi jogon követelnek magukénak? Nem ismernek, semmit se tudnak rólad.
Megdöbbenek; szóval csak azért törtek be, hogy magukkal vigyenek.
- Mit
akartok Lokitól? – kérdezem, de nem akarom tudni a választ, mert nem engedlek
el. Nem vihetnek el innen. Nem veszíthetlek el. Küzdeni fogok érted, értünk.
- Jégóriás,
nem tudja megtagadni magát, előbb utóbb hazatér. – Vad dühvel esek a jégóriásnak, puszta
kézzel ütöm, addig, amíg el nem hagyja az élet. Ez az otthona, nem engedem,
hogy elvigyék, hogy elmenjen. Az őrök nem szólnak semmit, csak döbbenten
bámulnak. Én se ismerek magamra, de már a gondolat is megőrjít. Felveszem a
Mjölnirt, majd megszólalok.
- A folyosó
másik végén harc van, segítsetek Sifnek és a többieknek. Ez parancs! – Hangom
határozott, a düh még mindig lüktet a testemben. Egyedül kell maradnom. Meg
kell tudnom, hogy pontosan mit akarnak tőled.
Figyelem,
ahogy a katonák eltűnnek, majd én is elindulok keresésedre. Mintha valami
láthatatlan erő húzna. Nem tudom, hogy miért egyszerűen tudom, hogy erre kell
mennem. Mintha egy láthatatlan kötél húzna. A trónterem hatalmas ajtaja félig
le van szakítva. Az ajtó előtt három jégbefagyott őr és egy halott jégóriás.
Átlépem az óriási testet, be akarok lesni az ajtón, amikor hangok ütik meg a
fülemet. A te hangod, beszélgetsz valakivel. Meglapulok az ajtó takarásában és
várok.
- Mégis mit
akartok tőlem? – Hangod hideg. – Miért jöttetek?
- Haza
akarunk vinni. Hozzánk tartozol. – Egy jégóriással beszélgetsz. Hatalmas kő
esik le a szívemről. A kérdéseid. Nem tudtad, hogy miért jöttek, hogy érted
jöttek. Nem tudtál a támadásról. Nem te engedted be őket. Semmi közöd a
támadáshoz. Mellettünk állsz.
- Ha jól
emlékszem, akkor nem tartottatok elég jónak. Újszülöttként halálra ítéltetek.
Mégis mi okom lenne megbízni a szavadban? Egyszer már meg akartatok ölni. Miért
ne tennétek meg újra?
- Laufey
halott, te ölted meg, ezt mindenki tudja. Új királyt választottunk, de a nép
elégedetlen, mert nem a méltó örökös ül a trónon.
- Hogy
mondtad? – kérdezed, és hallatszik a hangodon a döbbenet.
- Azt
akarjuk, hogy gyere vissza és foglald el a téged megillető helyet. Laufey fia
az, akinek vezetnie kell a jégóriások népét. Uralkodásra születtél, te vagy az
egyetlen utód. A királynak nem született több gyermeke. Azt hitte, hogy halott
vagy. A sors fintora, hogy pont a fia segített bejutni Asgardba és okozta a
halálát.
- Mégis
miért hinnék a szavaidnak? – teszed fel a következő kérdést. Szorítom a
kezemben lévő fegyvert. Ujjaim elfehérednek, olyan erősen markolom. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy felugorjak és
hozzád szaladjak. Félek, hogy elmész, hogy elfogadod az ajánlatot. Mindig is
trónra vágytál. Most elfoglalhatnád méltó helyedet. Király lehetnél, saját
néped királya. Mégis ki lenne olyan ostoba, hogy ne fogadna el egy ilyen
ajánlatot. Most, hogy belegondolok én pontosan ezt tettem. Feladtam a koronát,
a királyi címet először Jane kedvéért utána pedig a tiédért, de vajon te is
képes lennél erre? Mindig is uralkodni akartál, a véredben van. Nem utasítanál
vissza egy ilyen alkalmat.
- Olyan
vagy, mint én. Hozzánk tartozol. Ez csak egy maszk, ami eltakar. Tarts velem és
végre önmagad lehetsz.
Nem
válaszolsz semmit. Lelkemet a félelem szorítja össze. Félek, hogy igent
mondasz, ha ez megtörténik, akkor újra ellenségek leszünk és az a bizalom, az a
szeretet, ami kialakult köztünk eltűnik. Újra egymás ellen állunk majd, nem
pedig egymás mellett. Én pedig tudom, hogy sose tudnálak bántani, hogy előbb
halnék meg, mint hogy kezet emeljek rád. Azt is tudom, hogy másnak se engedném
meg. Mellkasom sebesen emelkedik és süllyed, a pánik egészen a torkomig kúszik.
Rettegek a válaszodtól, mert ez túl szép, hogy ne fogadd el. Nem engem fogsz
választani, hanem a trónt, az uralkodást, én pedig belepusztulok majd a
bánatba.
- Mégis mi
tart itt? Nem tartozol ide. Gyere velünk, légy a vezérünk. Vezesd újra
dicsőségbe a jégóriások népét!
Mély levegőt
veszek, szorosan behunyom a szememet. Be akarok rohanni és kiabálni, hogy ne
tedd, hogy maradj velem, de nem tehetem, ezt a döntést egyedül kell meghoznod,
én pedig csak reménykedhetek, hogy nem vakít el a trón ragyogása, hogy a
szerelem, amit titkon évek óta érzel irántam erősebb, mint a hatalom iránti
vágyad. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de te nem válaszolsz. Kiáltásokat
hallok, de nem érdekel. Tudni akarom a válaszodat. Bármi is történjék, én többé
sose tudnék rád ellenségként tekinteni. Bárhogy dönts, én elfogadom. Lehet,
hogy a szívem fog megszakadni a bánattól.
Nem ítélnélek el, hisz itt mindig kirekesztve érezted magad. Most
visszatérhetnél és elfoglalhatnád a téged megillető helyet. Önmagad lehetnél.
- Csak azt
akarom, hogy boldog legyél – suttogom magam elé. Bármi is legyen a válaszod, nekem mindig te
leszel az első. Bárkit, bármit feladok érted. Kérlek, ne hagyj el.
Maradj
velem.
Óóh... *törölgeti a könnyeit és szipog*
VálaszTörlésEgyébként én eszeveszettül shippelem Sifet és Thort, szóval örültem a kis jelenetüknek, de hát mégis, Thorki mindenekfelett.
Úgy imádlak, annyira fantasztikus ez a történet és a kapcsolatukat olyan jól ábrázolod, hogy meghalok. Na de ez a függővég aztán tényleg kegyetlen...
Jaj, most nem tudom, elolvassam-e rögtön a következőt... Hát nem tudom megállni. :3
Igen ebben a történetben elég rendesen sírunk, de nem kell aggódni. Minden jóra fordul. Én eleinte nem kedveltem Sifet, de aztán valahogy összebarátkoztam vele. Egy erős női karakter, aki jól boldogul a férfiak világában :) Kivívja a megbecsülésüket, de hát ige, Thorki :) Így Sifnek nincs helye se Jane-nek. Annyira örülök a kritikádnak és, hogy tetszett :) Nem kell várnod :) Olvasd el! Még egyszer köszi :) Nagyon aranyos vagy :)
Törlés